2018. február 6., kedd

Ami fellobbantotta a Zúzmaralángokat

Ahoy!
Éppen az új fejezeten gondolkodtam, amikor eltévedtek a gondolataim, és természetesen teljesen elkalandoztam. 
Először is ráéberdtem, hogy mennyire szeretem ezt a történetet, és menniyre élvezet megírni. Aztán visszagondoltam a kezdetekre. 
A kezdetek kezdetére.
Wúúú~~
És az jutott eszembe, mi lenne, ha mesélnék nektek egy kicsit az egészről. A legelső ötletről.
És ha erre látok persze igyényt, akkor tágítom a teret; felibbentem előttetek kicsit többször azt a zöld ködöt. :D

Az egésznek az ötlete egy nagyon régi, 2012-ben megszületett gagyi történetből ugrott az arcomba. Az iromány a Fényhozók címet viselte, és egy slampos fantasy volt. Nem is nagyon erőltettem iagzából. 
Annak a lényege az volt, hogy egy idegen menekül a sötét erdőn át az üldözői elől. A nő, mint kiderül, nem egyedül rohangál, hanem a kisgyermekével együtt. Aztán persze őt elrejtette az egyik város kapujában, a nőt megtalálták. Egy különleges lény volt, Fényhozó. Fogalmam sincs, milyen teremtmények voltak,  csak jól hangzott ez a megnevezés. XD 
Jött a tipikus klisé, hogy a nő meghal, a gyerek túléli és hűha! Persze a leányzó furcsa és szokatlan, és a városiak nem szeretik. Aztán rájön, hogy ő más, mint a többiek. Atya ég, micsoda fordulatok. 
Ééééés itt vége is, tovább szerencsére nem fárasztalak ezzel benneteket, mert ugyebár nincs mivel. XD
Még a nyár eleján felzuttyantam a nosztalgia vonatra és újra elolvastam ezt a történetnek sem nevezhető bigyót.
Meg egy régi írásom egy árvaházban játszódott, igazából tök jó volt hangulatilag, csak nem találom, valószínüleg véletlenül kidobhattam, mert papírra írtam régen. Na szóval, arra emlékszem, hogy sötét volt az egész. (Meg az árvaház falát takonyszínűnek írtam le, ami pecsétes volt a rádobált ételmaradványoktól. :'D) Úgyhogy a helyszínt, meg mindent újra kezdtem írni egy füzetbe, Zúzmaralángok néven. 
És akkor begyúlladt a fejemben a villanykörte. Szinte fel is robbant!
Mi lenne, ha ezt a komor hangulatot átültetném fantasy-ba?
Mi lenne, ha a Fényhozók inkább boszorkányok lennének?
És máris sokkal több potenciált láttam benne. De még nem annyit, hogy közszemlére tegyem.
Aztán egyszer csak fogtam magam, és írni kezdtem, teljesen átformálva azzá a Fényhozókban lévő menekülő jelenetet, amit már ti is olvasshattok. Gondoltam, most miért ne menekülhetne egy férfi a gyermekeivel, ismeretlen üldözők elől? Újat akartam kipróbálni ezzel a nézőponttal, és nagyon megtetszett. :D A jelen idő használata pedig úgy gondoltam még tökéletesebben tudná érzékeltetni az adott szituációt.
Ahogy haladtak az erdőn át, úgy nyílt ki előttem Zhion fantasztikus világa. Első látásra is imádtam. 
A zöld köd is teljesen magát adva jelent meg a mocsaras vidékeken. Utána meg vitt a lendület. :D 
Belegondolva, egészen érdekes utat járt be a történet, míg eljutottam idáig. De ettől még értékesebb számomra. Jó, hát egoistán hangzik, de na. :D 

2 megjegyzés:

  1. Most elég sok mindent kell olvasnom, de egyszer nekiugrok a sztorinak, az tuti. :D Amúgy szerintem jó ötlet volt megosztani, honnan indult a történet, mert egyrészt érdekes, másrészt meghozza a kedvet az olvasáshoz.
    A Fényhozó elnevezésről kapásból Lucifer ugrott be, ugye ő a "Lightbringer". :)

    xx Jolt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahoy!

      Hűha, akkor sok sikert ahhoz a sokmindenhez! :D
      Köszi amúgy, és örülök, hogy meghozta hozzá a kedved! ^^
      Most, hogy mondod, tényleg! :D Eddig bele se gondoltam. XD

      Moro

      Törlés